Sárközi lakodalom
 
Kronológia:
 

Az első Sárközi lakodalmat Bogár Pista bácsi rendezte 1966-ban Sárpilsen, az első lakodalmas pár Oláh Zsuzsa és Mózes János volt. Ez még egy kisebb rendezvény volt, ami később mondhatni hatalmassá nőtte ki magát.

A következő lakodalom 1970-ben lett megtartva Decsen itt őcsényi pár volt, Kurdi Pál és Lovas Erzsébet.  Majd Alsónyéken, aztán Bátán ahol Sükösdi Zsuzsa és Kápolnás József voltak az ifjú pár.

Majd 1975-ban ismét Decsen került a neves esemény megrendezésre, Géczy Blanka és Könczöl Pál volt az ifjú ara és vőlegény, aztán szintén Decsen az őcsényi Steiner János és Vida Erzsébet volt a lakodalmas pár.

1978-ban szintén Decs adott teret a lakodalomnak, ami 20 ezer embert vonzott a faluba 14 országból. A menyasszony Farkas Ágnes volt, a vőlegény Sörfőző József. Jelen volt mindenféle kultúra, mindenki megtalálhatta a számára kedvező programot.

Azóta leszűkült a kör, mert a ’78-as lakodalom a Dunamenti Fólkklór Fesztivál keretén belül volt, ez év után már csak a Sárközi községek rendezték meg ezt a neves eseményt. 1984-ben az őcsényi menyasszony és vőlegény Ignácz István és Deák Mónika.

Majd szünet állt be a Sárközi lakodalmak életében, aztán 1997-ben vagy 1998-ban Szalai Mónika és Galambos Csaba decsi pár egy kisebb rendezvény alkalmából indították újra ezt a rendezvényt, majd 1999-ben Őcsényben  Glöckner Gábor és Bakó Lívia.

2000-ben Decsen Récsey Dóra és Zrínyi Péter a Sárközi lakodalom keretein belül kötötte össze az életét, örök hűséget fogadva egymásnak.

Aztán 2002-ben Decsen Áts András és Csoboz Judit volt a vőlegény és a menyasszony.

 
Lakodalom előtti készületek (Készítő)
 

A sárközi lakodalmak napja szerda volt, tehát a készítőt már vasárnap megkezdték és általában egy hétig tartott a lakodalom.

A lakodalomra egész héten készültek a faluban. Rokonok, barátok jártak a készítőbe, ahol süteményt sütöttek, tyúkot vágtak, stb. Az örömszülők természetesen a készítőben segítőket is vendégül látták. A férfiak dolga, hogy összehordják a karámot, sátorfát. Pántlikás kocsikkal a falut járva gyűjtötték össze a padokat, asztalokat.

A vőfély hívásakor soha el nem maradt:

„Kést, kanalat hozzanak, hogy éhen ne maradjanak.”

Miután a meghívásnál eldőlt, hogy kire számíthatnak a készítőbe (rokonok, barátok, szomszédok), a meghívottaknak illett elmenni, és részt venni az eseményen, mert a visszautasítás sértésnek számított.

Hétfőn kora reggel a készítőbe érkezők a lakodalmas házhoz tojást, vajat, lisztet vittek, ezzel igyekeztek hozzájárulni a lakomához.

A készülődés mindkét háznál külön zajlott le.

  
Leány- és legénybúcsú
 
Sárközben inkább a legényt búcsúztatták. Kimentek a tanyára és hajnalig tartó mulatságot tartottak. Lányok oda nem mehettek ki. Csütörtökön tartották 2 nappal az esküvő előtt. Majd később már leánybúcsúkat is tartottak, ahol csak lányok voltak és búcsúztatták ünnepléssel a leánypajtásukat.
 
Népviseleti bemutató
 
A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (6x egy évben). A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, még a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták. A fényes díszek voltak a jellemzőek: 8-as perém, csipkeperém, léghímzés, oblegáció, islang (flitter). Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább dísz, kevésbé drágább anyagra, kevésbé értékes dísz. Minden alkalomra más-más ruhát viseltek. A táncba ternót (piros, kék, zöld) vagy sodort selymet, a templomba bársonyvirágú vagy borotváltselymet (szoknya anyagából röpike), hétköznapokon szövetszoknyát vagy sodrottselymet (bodorvászon röpike), a munkához karton vagy flakonszoknyát.
A bőingeket és a bodorvászon röpikéket otthon szőtték. Koronként és családi állapotonként más és más volt a viselet. A ruha árulkodott a viselőjéről. A fejviselet jelezte elsősorban azt, hogy leány, asszony, van-e gyereke vagy özvegy. Ahogy idősödött az asszony úgy viselt egyre sötétebb és dísztelenebb ruhát. A férfiviselet megfelelt az általános magyar férfiviseletnek.
 
Menyasszonyi ruha
 

A menyasszonyi viselet volt a leány ruhatárának legékesebb darabja. A lány már 14 éves korában elkezdte gyűjteni a „stafírungot”. Az öltözéken végighaladva első a slingelt ing, rajta peremes röpike (blúz), fekete nagy rostos keszkenyő, annak a tetején cifra rostsos bécsi rózsás vagy királyszélű selyem keszkenő (többszínű) a vállára terítve. Az alsóruházata       csipkés szűkpöndőből, 2 vászonpöndőből, 6-8 slingelt rokolyából, a szoknyából és a szíves-rostoskötőből állt. Az 1800-as években sötét falú borotvált selyem, cifra virágos, 2 sorpántlikás volt a külsőszoknya. A lábán félregombos cipőt és kapcát hordott. A ruházatot számos díszes kiegészítő tette még látványosabbá. A menyasszony hajába háromszínű hátpántlikát kötnek. A fejére homlokbársonyt és hármasbársonyt kap, közte mirtuszkoszorúval. A nyakán nyaksi gyöngy és nyakbodor van. A kezében rozmaringot és hímzett vagy bársonyvirágú jegykendőt tart.
 
Éjfélkor öltöztették át a menyasszonyt menyecskének. Az anyósa adta a menyecskeruhát.
 
csillag2.jpg (15 703 bytes)
A haját tekerőzéssel takarják, azaz tüllel borítják be a kontypántlikát, amit addig hordhatott, amíg az első gyerek meg nem született. Világos selyem röpikét, félbodrú kötőt és piros ternószoknyát kapott. A lábára sárközi papucs került. Decsen a bekötött fejű menyasszony addig nem állt fel, míg vőlegénye a székkel együtt fel nem emelte
 
Innen is látszik, hogy a Sárközi nép babonás volt és tiszteletben is tartotta ezeket a szokásokat, például régen az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény csizmájába régi ezüstpénzt tettek, hogy rontásba lépve ne árthasson nekik.(A hangsúly itt nem az ezüstön van, hanem azon, hogy a pénzen Szűz Mária képe legyen található). Alsónyéken a menyasszonyt a kémény alatt öltöztették fel. „a középső pöndőmet fordítva adták rám, meg fokhagymát tettek a cipőmbe. Mindkettőbe. A bal cipőmbe meg élesztőt is tettek, hogy meg ne rontsanak.” Templomba menet a menyasszonynak meg kellett számolnia a kéményeket. Azt tartották, hogy ahány kéményt számlált, annyi évig nem lesz gyermeke. Aki ezt elmulasztotta megtenni, a hiedelem szerint rengeteg gyermeket fog szülni. Mint tudjuk a Sárközben az „egykeség” volt divatos, hiszen így nem oszlott szét a vagyon.
 
Menyasszony öltöztetés
 
A menyasszony öltöztetés kezdete
 
A rendezvényen nyíltan történik ruhamagyarázattal.
Hagyományosan: mindig öltöztető asszonyok végezték és az idősebb nőrokonok. Nem az anya és nem
az anyós! Az első szobába székre állították, és úgy öltöztették a menyasszonyt, aki ki sem ment a gangra csak a szobában várta a kikérést.

Ezt a vőfély tette meg, miután elbúcsúztatta a leányt szüleitől és a pajtásaitól.

 

A képeken Csoboz Judit a 2002-es Sárközi menyasszony.

Öltözteti: Farkasné Pál Bözsi a Népművészet Mestere.

 
A menyasszony öltöztetés vége
 
A vőlegény ruhája
 

A lábán rámás csizma, és csizmanadrág van. Felül vitézkötéses kabát bokrétával és jegypántlikával és sárközi rostos nyakkendő főkötő hímzéssel. A fején pántlikás rozmaringos kalap.

 

Éjfél után leveszik a bokrétát, a jegypántlikát, és a pántlikás kalapot és átöltözik egy mellényes férfi viseletbe. Az öltözéket a feleség szülei veszik.

 

Vőfély: A vőfély feladata volt régen, hogy a vőlegényt felkészítse a házaséletre. Pántlikás, ternőkendővel díszített vőfélybottal rendelkezik.

Menyecsketáncnál az Ő tisztsége elsőnek kezdeni a táncot és árulni az újasszonyt.

 
Táncok
 

Százszoknyás karikázó: Kifejezetten rendezvényi elem, mely hagyományteremtő jelleggel második alkalommal volt látható 2002-ben. A Sárközi Lakodalom főnapján a menyasszony öltöztetés és kikérés után következik ez a látványos tánc.

Különlegessége, hogy valóban 100 szoknyát mozgat meg a hagyományos sárközi karikázó. Az öt sárközi település néptánc együtteseinek lány- és asszonytagjai adják közösen a tánc résztvevőit, mintegy jelképezve a Sárköz egységét, a települések összetartozását.

 
 
Újmenyecske tánca: Éjfélkor pénzért, ajándékért táncoltatták a menyasszonyt a vőfély segítségével.
 
Szakácstánc: A vőfély bevezette a bekötött kezű főszakácsot, s adakozásra szólítja fel a násznépet, hivatkozik a szakács égési sebeire. A munka alól felszabadult asszonyok konyhai eszközeikkel hatalmas zajt csapva féktelen mulatozásba kezdenek.
 
Seprűtánc: Mikor a lányok és a menyecskék lassacskán hazamennek, akkor járják ezt a táncot, amelyben női partner helyett seprűvel járta egy-egy ügyesebb férfi.
 
Tyúkverő: Az új párt kíséri haza a násznép. Egy tyúkot berúgattak pálinkával, kitették az útra, és az emberek körbetáncolták, közben bottal ütötték, hogy jobban rikácsoljon. Végül felkapták és hazavitték, majd másnap abból főztek pörköltet az új párnak.
 
A lány menyecskeruhában ment el vasárnap a templomba.
 
Általában a lakodalom utáni vasárnapon az új asszony szűkebb körű rokonság előtt bizonyította főzni tudását, másutt viszont a rokonok hívták meg az ifjú párt. Második vasárnap ahhoz a szülőhöz mentek, akitől eljöttek lakni, utána pedig vasárnaponként mindig más és más rokonhoz mentek bemutatkozni.
  
Sárközi táncok: karikázó, lépő, csárdás, ugrós, cinegés. A fiúk verbunkot táncoltak.
 
Vacsora
 
A vacsora húslevessel kezdődik, kockatésztával és a levesben egybe főzték meg a tyúkot. A leveshúst tormával vagy paradicsomszósszal ették. Másodiknak sertéspörkölt következett csipetkével és töltött káposztával folytatódott. Ezután kemencében sült tyúkot és disznót tálaltak fel kenyérrel.(A húst vagy bádogtepsiben vagy vaslábasban sütötték.) Végül hosszú kalács (diós, mákos), rétes (túrós, meggyes, szőlős, diós, mákos, lekváros) és kuglóf zárta a sort.
 
A készítőben kerekkalács és baromfipörkölt vagy birkapörkölt volt. A hívógatókor elmondták, hogy kit mire hívnak. Például tyúkpucolásra, csipetkegyúrásra, edénymosogatásra.
 
Bátai menyasszony és vőlegény
  
decs_3(20630 bytes)

A decsi Református templom előtt

Récsey Dóra menyasszony és Zrínyi Péter vőlegény

 
decs_2.jpg (15791 bytes)
Teljes „díszben” a menyasszony!
 

A menyasszony fején látható „lánypárta” elé került az esküvői gyöngyöskoszorú. Jellegzetes díszítőelemek: a gyöngy és a „nyakbodor” A vállkendő kézi csomózású csipkével díszített.

 
Érdekesség, hogy a Sárközt alkotó települések lakói kialakították saját egyedi jegyeiket az alapvetően egységes sárközi viseleten belül. Pontosan felismerhető volt, hogy egy decsi, őcsényi vagy netán alsónyéki leányt láttak-e. Az őcsényiek a decsiekkel ellentétben kívül hordták a bőinget, röpikét (blúzt). Mivel az kilátszott a szoknyából, az alsó szegélyét is csipkével díszítették. Az alsónyékiek pedig a felső viseletet megtoldották egy díszes, szűk mellény hordásával.
 
A menyasszony búcsúja
 

A 2002-es Sárközi lakodalomból képek

 
Őcsény
   
 
 
 
 
Sárpilis
 
 
Báta
 
  
  
 
Alsónyék
 
 
 
Decs
 
 
Ifju' pa'r (81 kb)
Zita (48 kb)
 
Fejdisz (48 kb)
 

(Képek: TolnaArt: Rühl Gizella és Hollendus János, települések honlapja)

(Irodalmi forrás: Sárközi népszokások)